1959. február 25-én született Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után a Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult, ahol Somogyi József és Borsos Miklós voltak mesterei; diplomáját 1982-ben szerezte meg.

Pályája során rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon, emellett több önálló tárlata is volt. Kisplasztikái, érmei és grafikái nemzetközi szinten is jelen vannak, többek között Kanadában, az Egyesült Államokban, Japánban és a Vatikánban.

Szentendrén él és alkot. Munkássága a kisplasztikától a kiállítási plasztikán át a monumentális szobrászatig terjed; számos köztéri megbízást teljesített. Legjelentősebb portréi és emlékművei Szentendrén találhatók.

1992 óta rendezett önálló kiállításain – többek között Budapesten, Vácon, Szentendrén és Marosvásárhelyen – kisplasztikákból és grafikákból álló válogatásokat mutatott be. Korai alkotásai realista megfogalmazású, ugyanakkor meditatív, költői hangulatot közvetítő portrék, érmek. Téma- és formavilága a 90-es évek derekán jelentősen megváltozott. Szobrai és grafikái egyrészt mitológiai ihletésűek (például Antaiosz-szobrok), másrészt archaikus, gyakran a folklórban újra fellelt, szimbolikus tartalmakat hordozó formakombinációkból építkeznek. Műveiben a figurativitást egyre inkább az organikus absztrakt megfogalmazás váltja fel, ugyanakkor olyan szobrászi problémák is foglalkoztatják, amelyekben – például ingaszobrok – a függeszkedés törvényszerűségeit vizsgálja.